Aki megjósolta a Vác legyőzését: Decsi Dávid folytatná a megkezdett sorozatot

Decsi Dávid egyéves kihagyás után húzott ismét futsalcipőt, miután télen csapatunkhoz igazolt. A korábbi Nagykáta-játékos remek rajtott vett lila-fehérben, hiszen a tavasz második legeredményesebb játékosa idáig Simon Péter legénységében. A Vác ellen győztes gólt jegyző labdarúgónkkal eddigi tapasztalatairól, az öltözőn belüli barátságokról, kemény munkáról és jövőbelátó képességéről is beszélgettünk.

- Mielőtt Újpestre szerződtél Nagykátán játszottál, igaz majd egy évet kihagytál. Eddig sikerült beváltanod a reményeidet?
- Szerencsére nagyon jól érzem magam a csapatnál. És ez nagyban köszönhető Simon Péternek és a csapattársaknak. Nagyszerű a csapatszellem, és úgy érzem, egyre összetartóbb alakulat kovácsolódik össze Újpesten. Egy évet hagytam ki, ehhez képest elégedett vagyok a formámmal, de azért bőven lehet még hova fejlődni.

- A tavaszi meccseken tizenegy gólt szereztél eddig, ez azért kifejezetten jó mutató...
- Az előző három-négy meccsre állt talán össze igazán a csapat magja, amely fordulóról-fordulóra egyre jobb játékot és egyre több helyzetet produkál. Ezzel együtt nekem is egyre jobban kijött szerencsére a lépés. Ez a javulás meglátszik a csapat és az én teljesítményemen is. Az volt a célom, hogy legalább annyi gólt lőjek, mint amennyi az őszi legeredményesebb játékosnak volt, és ez sikerült is. Egy jó alapozás és mínusz tíz kiló után jövőre ennél is többet remélek magamtól.

- De talán nemcsak a gólok száma fontos, hanem az is, hogy milyen szituációban, ki ellen szerzi őket az ember. A dobogós Vác bravúros legyőzéséből például két góllal, köztük a győzelmet jelentő utolsó találattal vetted ki a részed!
- Ez egy vicces történet. A meccs előtt úgy érkeztem meg, hogy mondtam a társaknak, hat-ötre nyerni fogunk - és 12 másodperccel a vége előtt én lövöm majd az utolsót. Hát... egy percet tévedtem! De a viccet félretéve: talán ez jó példa arra, hogyha az ember úgy megy fel a pályára, hogy hisz abban, hogy nyerni fog, és ezért mindent meg is tesz a meccsen, akkor mindegy ki az ellenfél. De az ilyen sikerek sosem egy emberen múlnak, egy egész csapat kell a győzelemhez.

- A pályán kívül is remek viszonyt ápoltok kapusunkkal, Arany Jánossal. Sőt, rendre hangulatfelelőssé is léptek elő ketten az ötleteitekkel. Mennyit számít egy ilyen barátság a sportban?
- Ez így van. Már viszonylag régebb óta ismerem, rajta keresztül kerültem Újpestre. Azt hiszem rengeteget számít és számított a jelenléte a beilleszkedésben. Igyekszünk közös ötletekkel feldobni az öltözőt, ilyen volt például a meccs előtti zenehallgatás a hangulat fokozására. De a pályán is sokat számít, ha az ember olyanokkal játszhat együtt, akikkel azon kívül is barátok.

- Legutóbbi két meccsét megnyerte a csapat. Az idén során viszont még egyszer sem sikerült zsinórban háromszor nyernünk. Az 1988 Déli FC ellen sem feltétlen nekünk kedveznek az esélyek, viszont ez a Vác ellen sem volt másként...
- Szépen, lassan beérik Simon Peti munkája a kereten és kezdünk olyan csapattá válni, amelyik próbál valóban futsalozni. És ezzel a játékkal együtt jár az is, hogy lassan bárkit meg tudunk lepni és meg tudunk verni, legyen az a Déli, a Vác vagy épp a Dunakeszi, akivel szintén jó meccset játszottunk. Ehhez csak az kell, hogy mindenki beálljon a sorba és azt tegye, amit kérnek tőle. Nyerni szeretnénk hétfőn is, mindegy mit mutat a tabella. És ha most még nem is, ha összekerülünk a következő kiírásban, biztos vagyok benne, ha folytatjuk a megkezdett munkát, a mi nevünk mellé kerül majd ősszel a három pont.