A sikerektől a kiesésig - sérülések, elfogyott csapat, bírói hiba!

Bő egy évvel ezelőtt történt: Fülep Norbert néhány másodperccel a találkozó lefújása előtt betalált a Gödöllő kapujába, ezzel pedig az Újpest Futsal Club bejutott az NB II rájátszásába. Ha nincs ez a gól, most nem beszélünk NB I-ről! De a gól megszületett, és a csapat előbb legyűrte at ELTÉ-t, majd kiütötte a Balatonfüredet, és ünnepelhette a feljutást.

Egy évvel később szinte megismétlődött csapatunkkal a tavalyi év, csak fordított szerepekben. Az utolsó fordulóban a Nyíradony óriási meglepetésre döntetlent ért el a Rába ETO-val, és így az Újpest az alsóházi rájátszásba került, holott egész szezonban nem állt ezen a helyen. Ezután az ötmérkőzéses párharc a Csömör sikerével zárult, így csapatunk a kiesés sorsára jutott.

Ennyi lenne az utóbbi tizenkét hónap rövid története, de nézzük meg részletesebben, hogy milyen történések vezettek idáig.

A tavaly nyári átigazolási időszakban szinte egy egész csapatnyi futsalost igazolt az Újpest FC, amellett, hogy megmaradtak az NB II-es feljutást kiharcoló játékosok is. A legnagyobb név kétségtelenül a 115-szörös válogatott, játékos-edző Jávor István volt, de Szimcsák Tamás, Smiri Norbert, Hell István és Piroska András is sok mérkőzést játszott már a futsal élvonalában. Melléjük csatlakozott még Botos Roland, Ködöböcz Tibor, Szondi László, Csicsó Sándor és az NB II-ben remek teljesítményt nyújtó Tvaruska Attila és Visegrádi Bence is. Ők kiegészülve a Pátrovics, Takó, Zoufal, Szűcs, Gál, Totika, Fülep, Poncok, Freud, Kurucz tízessel, a szakemberek szerint akár a bajnokság egyik pozitív meglepetését is okozhatták volna.

Jól is indult a bajnokság számunkra. Újoncként parádés őszt produkált csapatunk az élvonalban, hisz 5 győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel a bajnokság 5. helyéről várhattuk a folytatást. Az egyetlen fájó momentum a november 29-én elbukott I. Futsal Derby lehetett. Igaz több mérkőzésen is csak egy góllal nyertünk, ami azért már akkor magában hordozta azt, hogy tavasszal megfordulhat a szerencse. Összességében azonban egy jól sikerült, a terveket és az elvárásokat maximálisan teljesítő fél év állt mögöttünk, amikor a rövid téli szünet kezdetét vette.

Tavaszra aztán átalakult a csapat. Csömörre távozott a Takó-Kurucz-Fülep trió, Botos a kevés játéklehetőség, Hell pedig egyéb okok miatt már az őszi idény közepén odébbállt. Az ő pótlásukra három játékos érkezett: Pető Gábor, Riscutia Ákos, valamint a kapuba Magyar Gábor, a szakmai stáb bizakodott, játékos-edzőnk, Jávor István pedig maximalistaként fogalmazta meg a tavaszi célokat:
„Szeretném az első 6 hely valamelyikén tudni az alapszakasz végén a csapatot olyan állapotban, hogy a rájátszásban reális esélyünk legyen egy nagy eredmény elérésére!”

De valamivel nem számolhatott. A csapatot sújtó példátlan sérüléshullám már ősszel is éreztette hatását. A nyáron igazoltak közül Visegrádi egyetlen mérkőzést sem tudott játszani, és Piroska is mindössze egyszer léphetett pályára a bajnokságban. Tavasszal azonban hatványozottabban jelentkeztek a problémák. Igaz az Üllő FC Csö-Montage ellen 5-4-re elbukott szezonnyitó után még sikerült nyerni Csömörön (ezen a meccsen játszott Piroska), majd az Ózd ellen is, ám utána zsinórban nyolc nyeretlen találkozó következett. Ezek közül a legnagyobb győzelmi esélyünk a Borsod Volán otthonában volt, de azon a mérkőzésen a játékvezetők vettek el a három pontból kettőt csapatunktól.

Együttesünk fokozatosan csúszott vissza a tabellán, a hiányzók száma pedig egyre csak nőtt és nőtt. Riscutia súlyos sérülést szenvedett és egész tavaszra kidőlt, így ő is csak három mérkőzésen tudta segíteni csapatunkat, Szimcsák pedig a nagypályás pályafutása mellett már nem vállalta a futsalt (összesen 7 meccsen játszott). Nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy Gált egy büntetés utóhatásaként nem láttuk többet, ami mindenesetre elég érdekes reakció egy sportembertől, Szűcs pedig a Ferencváros elleni mérkőzés előtt egyszerűen cserbenhagyta a csapatot (őt se láttuk azóta).

Mindez az öltözői életre sem volt jó hatással. Mire a szezon feléhez értünk, keretünk csaknem teljesen kicserélődött.  Jávor István több olyan játékost is kénytelen volt bevetni, akik tehetsége vitathatatlan, ám az NBI-re még nem álltak készen. Elég csak az 1994-es születésű Füstös Dánielre gondolni.

Néhány fordulóval az alapszakasz vége előtt már tudtuk, hogy számolgatnunk kell a végén. És a felsőházi rájátszást érő helyek eléréséhez minimum egy bravúros eredményre lesz szükségünk.

A Vasas Fortuna ellen aztán minden tavaszi gond halmozottan jött elő. Az új lendületre kapó piros-kékek úgy gázoltak át a mieinken, ahogy csak akartak. 
Már rezgett a léc, amikor eljutottunk a II. Futsal Derby-ig. De hiába szívta fel magát csapatunk, és állt fel a padlóról a nagy ütközetre, Fortuna elpártolt tőlünk. A bravúrgyőzelem pedig csak nem jött, s míg mi számolgattunk, addig a riválisok lépésről-lépésre faragták le hátrányukat.

Az utolsó forduló előtt még mindig lépéselőnyben voltunk, a 7. helyen álltunk, így saját kezünkben volt a sorsunk. Az Aramist azonban ismét csak megszorongatni tudtuk, és a másik két találkozón természetesen pont olyan eredmények születtek, amely a rivális csapatoknak kedvezett. Csapatunk pedig a Gyöngyös Fáy utcai győzelmével, valamint az igencsak furcsa körülmények között született nyíradonyi döntetlen következtében az alapszakasz zárultával – először a szezon során – a 9. helyen találta magát.

Így jött az alsóházi rájátszás, pont az ellen a Rubeola ellen, akik mint később kiderült, az utolsó négy csapatból tavasz végére a legjobbak lettek. Megtizedelt csapatunk így is a végsőkig küzdött, de nem sikerült kiharcolni az osztályozó lehetőségét. Az Újpest Futsal Club egy év után kiesett az első osztályból!

Az már csak a kiírás furcsasága, hogy egy csapat, amely épp csak lemarad a rájátszásról képes lehet ki is esni, de ez egy egészen más kérdést vet fel!