Sós László: "Pályafutásom legnagyobb sikere..."

Értékelő sorozatunk 4. részében Sós László mondja el véleményét a magunk mögött hagyott bajnokságról. Véleményét ezúttal kifejezetten játékos szemmel alakította ki.

– Mit vártál a bajnokság, valamint a tavaszi szezon kezdetén?
 
– Két célunk volt a bajnokság előtt. Meghonosítani Újpesten a futsalt, megszerettetni a szurkolókkal, amelyhez egy eredményes, sikeres csapat kellett, valamint kiharcolni a feljutást. Sajnos az ősz nem sikerült valami jól. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy nagyon sok olyan játékos került a keretbe, akik csak most ismerkedtek meg ezzel a sportággal. Idő kellett ahhoz, hogy hozzászokjunk ehhez a játékstílushoz, továbbá ahhoz is, hogy a csapat megismerje egymást a pályán. Nálunk nem egy meglévő csapatba kellett játékosokat beépíteni, hanem a nulláról egyet felépíteni, ami azért időigényes feladat. A rosszul sikerült őszi szezon ellenére is bíztam a feljutásban, amelyet végül a szurkolóink segítségével bravúrosan sikerült kiharcolni.
 
– Bajnok lett a csapat az NB II-ben. Hová helyezed ezt a sikert pályafutásodban?

– Pályafutásom legnagyobb sikere, hiszen szeretett csapatommal értem el. Ráadásul tudom, hogy milyen sok munka és energia lett befektetve ahhoz, hogy ez összejöjjön, mind a vezetők, mind a játékosok részéről.
 
– Mennyire vagy elégedett a csapat, illetve a saját teljesítményeddel?

– Saját magammal nem vagyok elégedett, mert bár újoncként sok mérkőzésen kaptam szerepet, mégsem tudtam annyi játéklehetőséghez jutni, mint amennyit szerettem volna. Hiányérzetem van amiatt is, hogy bár edzőmérkőzéseken többször is eredményes voltam, bajnoki találkozón nem sikerült az ellenfelek kapujába találnom. A csapat ősszel rendkívül rosszul teljesített, óriási hátrányba kerültünk a tabellán az élen állókkal szemben. Ezek fényében tavasszal viszont bravúrosan. A legjobbnak vélt NB II-es csapatok közül (Aramis U21, ELTE, Balatonfüred, Ózd) mindenkit sikerült legyőznünk – ráadásul többségüket idegenben – úgyhogy a csapat teljesítményével elégedett vagyok, megérdemelten lettünk bajnokok.
 
– Ki volt a csapat legjobbja?

– Az egész szezont figyelembe véve kapusunk Pátrovics Attila, de a rájátszásban Szűcs Richárd is folyamatosan kimagasló teljesítményt nyújtott. Ők ráadásul az edzéslátogatottságban, edzésmunkában, és a játékhoz való hozzáállásban is példamutatóan viselkedtek.
 
– Mi volt a csapat erőssége illetve gyengéje?
 
– Az erősségünk az volt, hogy egyénileg sok képzett játékos alkotta a csapatot és a szezon második felére megtanultunk küzdeni a sikerért. Egy cél lobogott mindenkinek a szeme előtt és ezt sikerült is elérni. A gyengénk a helyzetkihasználásunk volt, továbbá az, hogy kevés begyakorolt variációt sajátítottunk el.
 
– Mire lehet képes a csapat az NB I-ben?
 
– Nehéz megmondani, hiszen nem tudjuk hogyan alakulnak át egyes csapatok játékoskeretei. Azt gondolom, hogy a mostani gárda játékosaival sem lennének kiesési gondjaink, ha hetente háromszor rendszeresen együtt tudnánk edzeni. Ehhez azonban az kell, hogy az edzéslátogatottság megfelelő legyen. Mindezek mellett, ha sikerülne 3-4 minőségi játékost igazolni, a rájátszásba jutás (nyolc közé kerülés – a szerk.) reális célkitűzés lehet.
 
– Hogy képzeled el a jövő évet, mit vársz a csapattól az NB I-ben?
 
– Ahogyan az imént is említettem. Ez függ attól, hogy milyen játékoskeretünk lesz. Akkor lennék elégedett ha a középmezőnyben tudnánk végezni a bajnokságban.