NB II., 8. forduló: SZTE EHÖK-Újpest Futsal Club 13-9 (5-5)

Admin, 2012. november 05 - 22:39
 
Nem sikerült visszavágnunk az SZTE EHÖK SE csapatának a Magyar Kupában elszenvedett 8-6-os vereség után, pedig csapatunk a mérkőzés 12. percében már 5-1-re is vezetett. A félidő hajrájában azonban feljöttek a szegediek, és kiegyenlítették a hátrányt. A második félidőben még vezettünk 7-6-ra, de innentől már a hazaiaknál volt az előny, akik végül 13-9-es győzelmet arattak.
 
Akár fordulatos, közönségszórakoztató mérkőzésnek is titulálhatnánk csapatunk és a SZTE-EHÖK összecsapását, azonban egy ilyen találkozót követően ennél valamivel nehezebb megtalálni a megfelelő jelzőket...
 
Magabiztosan kezdtünk, jól járattuk a labdát, ami Lajkó Ferenc vezetőedző egyik külön kérése volt a csapattal szemben. Az első percekben nem ritkán összejött a 15-20 passz is anélkül, hogy az ellenfél egyáltalán a labda közelébe érhetett volna. A szép labdajáratás ugyanakkor nem párosult elég  helyzetkihasználással, a masszívan visszahúzódó hazaiak mellett egyszerúennem volt meg a kellő rés. 
 
Ugyanakkor egyetlen labdavesztés is elég volt ahhoz, hogy a szegediek jelezzék, nem szeretnék, ha úgy telne a hátralévő harmincnyolc perc, mint az első kettő. Ugyanakkor az első kontra végén még a kapunk előtt álló Arany kezei jelentették a labda számára a végállomást. A 3. minutumban aztán már nem volt ekkora szerencsénk, egy újabb ellentámadást követően megszerezte a vezetést az SZTE (1-0).
 
A mieink azonban nem estek kétségbe és Kiss Gy. indítását követően Torma a bal szélről kilőtte a kapu bal alsó sarkát, ezzel egalizálva az állást nyolc perc után. Nem kellett sok és a vezetést is megszereztük, Ivanics forintos passzát Kolena váltotta gólra, öt méterről könnyed mozdulattal küldve a labdát a léc alá (1-2).
 
Alig indult újra az óra, ismét Újpest-gólt könyvelhetett a játékvezetői hármas. Pál Zsolt találata azt jelentette, egy perc alatt háromszor is megzörgettük a hazai hálót (1-3).
 
Az SZTE a gyorsan kapott góloktól megzuhant, időt is kértek, ám elsőre úgy tűnt, ez sem segíthet rajtuk. Bellér, majd Sós is bevette a kapujukat, így 12 percnyi játékot követően, 5-1-es állásnál úgy tűnt, könnyedén vágunk majd vissza a Magyar Kupában elszenvedett vereségért.
 
Talán a csapat is elhitte, hogy ilyen sima lesz és ez visszaütött...
 
A szegediek a 15. percben Kalános révén szépítettek, majd a 19. minutumban Herczeg is mattolni tudta a védelmünket, így 5-3-ra zárkózott fel a hazai alakulat.
 
Visszatámadtak a mieink, ám miközben Torma igyekezett megszerezni a labdát az azt előre ívelni készülő kapustól, az a kezére pattant és így meglett az ötödik faultunk is. Próbáltunk óvatosabban védekezni, az egy az egyeknél minimális testi kontaktra törekedni, de egy sarokrúgást követően a túlzottan is óvatosak voltunk... Ferenczi bújt be két ember között, majd alig három méterről megszerezte a negyedik találatot is a kék-sárgáknak. 
 
Már csak másodpercek voltak hátra, amikor a hazaiak ismét megszerezték a labdát, majd a dudaszó pillanatában Kalános megeresztett egy lövést, ami pechünkre még utat talált a hálóba, így aztán 5-5-tel fordultak a csapatok.
 
Úgy tűnt, szünetben sikerült rendezni a szétzilált sorokat, mivel a 22. percben Sós újabb találatával ismét megszereztük a vezetést (5-6), de túl korai volt az optimizmus... Egy távoli lövést követően Kalános pillanatokkal később ismét egalizálta az állást.
 
Pál Zs. harcias labdaszerzése, majd higgadt, jól helyezett lövése kellett ahhoz, hogy a 28. minutumban ismét magunknál tudhassuk az előnyt, de Kalánosnak erre is volt válasza egy percen belül (7-7)...
 
Ami az első félidőben megvolt, az a másodikban már nem. Hiányzott a megfontoltság, a kellő nyugalom a játékunkból, és valljuk meg, a győzelemhez szükséges szerencse is elpártolt tőlünk. Kozma ráadásul egy újabb távoli találatot követően a vezetést is megszerezte a hazaiaknak. 
 
A két gyors gólváltás felpaprikázta a kedélyeket. Egy párharcot követően Torma került a földre, majd miután csapatkapitányunk elterült, Kozma még egy rúgómozdulatot tett felé... Bár nem találta el, maga a mozdulat is durva sportszerűtlenség volt, de a játékvezetők "elfelejtették" jutalmazni a szándékot, azaz elmaradt a piros. 
 
Az utolsó tíz percre, egygólos hátrányban kapkodóvá lett a játékunk, az első félidőben mutatott magabiztos labdajáratásnak nyoma sem maradt. Ám miközben igyekeztünk mindent elkövetni az egyenlítésért, hátul teljesen fellazultunk, sorra jöttek a hazai kontrák és sajnos kapusaink akkor nem tudtak igazán nagy bravúrokat bemutatni, amikor erre a legnagyobb szükség lett volna. A 34. percben Várnagy megduplázta a hazai fórt, amire Bellér válaszolt, így az utolsó öt percnek egygólos mínuszról vághattunk neki (9-8).
 
A hajrában azonban, semmi, de tényleg, semmi sem jött össze a mieinknek, miközben az újabb és újabb kontrákból sorra veszélyeztetett az SZTE, amely 11-8-ra ellépett két perccel a vége előtt. Igar aztán még szépített, de a győzelmi reményeket már ez sem hozhatta vissza, a 39. minutumban Ferenczi tette egyértelművé a hazai sikert, majd az utolsó másodpercekben Kalános megadta a kegyelemdöfést is, elérve a tizenharmadik szegedi találatot (13-9)...